A lengyel Karácsonyi és Adventi időszak sok szép hagyománya közül kiemelkedik a krakkói Betlehem építő verseny (Konkurs Szopek Krakowskich), amelyet minden év december első csütörtökén – idén december 5-én – rendeznek meg.  Krakkó Fő terén, a híres lengyel költő Adam Mickiewicz emlékműve körül gyűlnek össze a verseny résztvevői, hogy bemutassák a gazdagon díszített, színes Betlehemeiket. Ezek Jézus születésének színhelyét ábrázolják, de a hagyományos betlehemi jászol típusától eltérően az alkotások elemei a leghíresebb és legfelismerhetőbb krakkói épületeket, vagyis a Mária-templom és a Wawel katedrális tornyait, kupoláit, a Posztócsarnokot, a Flórián-kaput vagy a Barbakánt mintázzák.

Története a 19. századra nyúlik vissza. Kezdetben kézművesek, főleg ácsok készítették őket a téli hónapokban, hogy az építési szezonon kívül elfoglalják magukat és némi bevételre tegyenek szert. Később a kisebb, eladásra készített darabok mellett nagyobbakat is építettek, amelyekkel házról-házra jártak. 1937-ben rendezték meg az első versenyt, hogy ezt a különleges és egyedülálló karácsonyi hagyományt életben tartsák. A krakkói Betlehem hagyománya 2018-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségek listájára.

Aki lemaradt a bemutatóról, a pályaművekből rendezett kiállítást megtekintheti a Krakkói Történeti Múzeumban 2020. februárjáig.

fot. Jakub Porzycki

A szlovákiai Poprád környéki Tarajkán (Hrebienok) idén már 7. alkalommal épült fel a jégtemplom, amely hagyományosan november végétől várja a látogatókat. A katedrálist ebben az évben a párizsi Notre Dame ihlette, melyre az áprilisban történt tűzeset miatt esett a választás.  A gótikus világörökséget megidéző alkotást 225 tonna jég felhasználásával  3 hét alatt építette fel egy nemzetközi szobrászcsoport. A jégszobrok között megtalálhatjuk Quasimodot is, de a Magas Tátra szimbóluma, a havasi gyopár is megjelenik a katedrális üvegablakain. A jégcsoda legkönnyebben az Ótátrafüredről induló siklóvasúttal közelíthető meg, és áprilisig látogatható.

Fotó:Robo Hakl-Pravda

 

A 14. századból (Nagy Kázmér idejéből) származó krakkói épületben már egy hónapja tartanak a falak vízszigetelésével kapcsolatos munkálatok, amelynek során a kutatók középkori várfal és kapu maradványára bukkantak.

A Wawel lábánál elterülő középkori települést (Okół) körülvevő védőfal maradványai kerültek elő 3 méter mélységben. Ez az erődítmény a 16. századig működött, amely 8-10 méter magasan húzódott körben a mai óváros déli területén. A fal felső részét a későbbi szennyvízrendszer kiépítésekor részben lebontották. Megmaradt azonban egy téglával borított sarok, valószínűleg az egykori kapu (Oldalkapu) része. A Wawel védőfala valamint az Okół település fala találkozásánál kiépített kaput írott dokumentumok említik, de eddig még nem volt lehetőség a feltárásra.

 

A múlt hétvégén Ausztriában és Szlovákiában járt iskolás csoportunk, akik a 3 napos út során felkeresték Dévény várát is, amely Pozsony közelében, a Duna és Morva folyó összefolyásánál magas sziklaszirten áll.  Romjai impozáns látványt nyújtanak, festői kilátás nyílik innen a szomszédos Ausztria területére. Az idegenvezetés alatt előkerült Ady Endre „Góg és Magóg fia vagyok én…” c. verse is. „Szabad-e Dévénynél betörnöm /  Új időknek új dalaival?“ Biztosak vagyunk benne, hogy ezek a sorok a látvánnyal egybekötve felejthetetlenné váltak a diákok számára is.

Dévény vára Magyarország határ menti erődítményei közé tartozott, „porta Hungariae” (Magyarország kapuja) szerepét töltötte be. A középkori vár a korábban elpusztult gerendavár helyére épült a 13. században. A 17-18. századig folyamatosan bővítették az erődítményt, amit az igényekhez és a haditechnika fejlődéséhez igazítottak minden korszakban. A középkori hadjáratokat épségben átvészelő várat 1809-ben a Habsburg császár és király ellen hadjáratot indító francia katonaság szállta meg és robbantotta fel. Ezután nem építették már újjá, a következő időszakban egyre jobban pusztultak a falai, köveit a helyi lakosság széthordta. 1965 óta rendszeres régészeti feltárás folyik a vár területén, majd az 1980-as években nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

Kis-lengyelországi kirándulásaink nevezetességei közül nem maradhat ki a festői fekvésű Nedec várának (Niedzica) felkeresése.

A felső vár teraszáról nem mindennapi kilátás nyílik a környező tájra, a Dunajec folyó felduzzasztásával kialakított víztározóra és a folyó túloldalán található lengyel határvárra, Czorsztynra.

A Dunajec ezen szakasza határfolyó volt a történelmi Magyarország és Lengyelország között. A 14. században épült vár (eredeti neve Dunajec vára) határvédelmi erőd szerepét látta el magyar oldalon. Egykori tulajdonosai között megtaláljuk a Berzeviczy, a Drugeth, a Szapolyai, a Laski, a Horváth és a Salamon családot. Története során többször kifosztották, feldúlták a várat, de igazi ostromot sosem kellett kiállnia, ezért mára viszonylag épségben megmaradt.

Nedec vára sem maradhat legendák, izgalmas történetek nélkül. Ilyen volt az az esemény is, amikor az 1823-ra elkészült helyreállítást úgy ünnepelték meg, hogy három vármegyére szóló vigasságot rendeztek. Kétszáz vendég mulatott napokon keresztül, és hogy emlékezetes maradjon a dáridó, búcsúzóul – régi szokás szerint – még rávertek egy lapáttal minden vendég hátsó felére is.

A várlátogatás élményét fokozhatjuk a közelből induló tutajtúrával is. A Pieninek-hegység szorosán keresztül, a sekély, de sebes sodrású Dunajecen felejthetetlen kalandban lehet része annak, aki ellátogat ide.

 

A Visztula partján fekvő festői szépségű Kazimierz Dolny Lengyelország egyik legszebb városa, amely gazdag történelmével, hagyományaival, építészeti remekműveivel büszkélkedhet. A „reneszánsz ékkövének” is nevezett kisvárosba érkezve valódi időutazásban lehet részünk.

A névadás kedvéért érdemes a korai történelmi időket felidézni. II. Kázmér lengyel fejedelem (Kazimierz Sprawiedliwy) adományozta a premontrei rendnek a területet a 12. században, ők nevezték el az adományozóról a települést Kazimierznek. A „Dolny” (vagyis: „Alsó”) ragadványnév csak később került mellé, hogy megkülönböztesse a szintén Visztula mellett, annak északi partján fekvő Kazimierztől (amely egykor önálló település volt Krakkó mellett).

A műemlékek sorából kiemelkedik a reneszánsz stílusban átépített, orgonájáról is híres plébániatemplom, a folyóparton a 16. és 17.  század fordulóján épült gótikus-reneszánsz gabonamagtárak, melyek a virágkorát élő gabonakereskedelem emlékei.

A keletről hozott gabonát itt rakták hajóra és a Visztulán szállították egészen Gdańskig. Onnan heringgel és egyéb tengerentúli áruval megrakott hajók tértek vissza. A kereskedelemből meggazdagodott város a 17. század végéig élte fénykorát. Ebben az időben épültek a a reneszánsz patríciusházak is.  Az egyik legszebb épület a fő téren álló, Mikołaj és Krysztof Przybył testvérpár háza (1615).

Festővárosnak is mondják, sok művész keresi fel kivételes adottságai miatt. A kis utcácskákban egymást érik a galériák. Érdemes felkeresni ezt a hangulatos városkát.

fot. L. Glogovsky

fot. Z. Borowski

Ha Lengyelország és sóbánya, akkor biztosan a világörökségként nyilvántartott Wieliczka jut elsőként az eszünkbe. Nem véletlenül. Van azonban egy másik sóbánya Kis-Lengyelországban, amelynek története még régebbre nyúlik vissza és legalább annyira figyelemre méltó, mint a köztudatban jól ismert párja. A BOCHNIAI sóbánya Lengyelország legrégebbi sóbányája, egyúttal Európa legkorábbi sókitermelő vállalata, amely a 13. század közepe óta megszakítás nélkül működik. Különleges mikroklímája miatt a gyógyászatban is fontos szerepet tölt be, emellett kiemelkedő turisztikai látványosság. Több útvonal is a látogatók rendelkezésére áll. A klasszikus multimediális útvonal a bochniai sóbányászat történetét mutatja kronológiai sorrendben, kitermelt aknákat, bányászati munkaeszközöket, és egy földalatti vasútra is felülhetünk, amely a Szent Kinga kápolnán keresztülvezet. Nem lehet kihagyni az attrakciók közül a hosszú bányacsúszdát, amelyen egykor leengedték az anyagokat, és időnként a bányászok ezen csúsztak le egyenesen az állomásukra. Ezt a vidám hagyományt folytatva ma is le lehet csúszni egy speciális párnán a mélybe, amit nem csak a gyerekek tudnak élvezni. 😊 Egykor 16 szinten történt itt a kitermelés, biztonsági okokból mára már csak kilenc maradt meg. Az idegenvezetés alatt megtudhatjuk azt is, hogy a Wieliczka-Bochnia lelőhelyről származó só ásványi anyag tartalma tekintetében a legegészségesebb só egész Európában! Érdemes ellátogatni!

Poprádtól 25 km-re délnyugatra fekszik a festői szépségű Teplicska falu (Liptovská Teplička), ahol a Liptói-hegyek, a Magas-Tátra és az Alacsony-Tátra találkoznak. A falu érdekessége a mesebeli Hobbit-építményekre emlékeztető pince-vermek, melyek zöldségtárolásra szolgáltak. Történetük szorosan összefügg a falu alapításával (a legkorábbi írott forrás 1643-ból származik). Összesen 400 pince-verem van, melyekben egész évben 2-6 C közötti állandó hőmérséklet uralkodik. Egy keskeny létrán lemászva lehet bejutni a belső térbe, amely egy körtéhez hasonlítható: a szélesebb hátsó tér a bejárat felé szűkül. A község melletti hegyoldalak lépcsőzetes, teraszos kialakítása is látványos, amely a meredek lejtők földjének könnyebb megmunkálása érdekében történt.

Ha Szlovákiában, Felvidéken jár érdemes felkeresni ezt a különleges hangulatot árasztó kis falucskát.

Ljubljana. A szlovén főváros fölött magasodó vár azon túl, hogy a település szimbóluma és legnépszerűbb nevezetessége, magyar vonatkozású helyszín is. 1849-ben csaknem három hónapig falai között raboskodott az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. Gróf Batthyány Lajost, aki 1848. október 2-án lemondott miniszterelnökségéről az osztrák csapatok Pesten letartóztatták. Előbb egy budai kaszárnyába, majd Pozsonyba, aztán Laibachba (Ljubljana) és Olmützbe (Olomouc) hurcolták. Az olmützi törvényszék ítélte – felsőbb utasításra – kötél általi halálra, majd végül “porra és golyóra” változtatták az ítéletet. Pesten végezték ki 1849. október 6-án, egy napon az aradi vértanúkkal.

A ljubljanai várban emléktáblája eredetileg a Szt. György kápolna mellett, a toronyba vezető lépcsőház bejáratánál volt, majd amikor a vár pincéjében egy kis börtönmúzeumot alakítottak ki, az emléktáblát oda helyezték át.

A bronz tábla két nyelvű szövege: “Gróf Batthyány Lajos Magyarország / első felelős független kormányzója / miniszterelnökének emlékére akit 1849 / május 5-től július 23-ig itt ljubljanai / fellegvárban tartottak fogva a császáriak”.

 

Kobarid (Caporetto)

A lélegzetelállító szépségű Soča-völgyben fekszik az a kisváros, amely gazdag történelmi örökséggel rendelkezik. Kobarid múltjának legfontosabb eseménye az I. világháborúhoz kapcsolódik, amikor a németek által támogatott osztrák-magyar csapatok áttörték a város védvonalát (1917. október 24-én). A váratlan támadás az olasz fronton az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legsikeresebb világháborús hadműveletének bizonyult, miközben mindkét oldalon több tízezer katona vesztette életét, köztük sok magyar is.

A város történelmének egyik legtragikusabb eseményéről az 1993-ban a legjobb európai múzeumnak megválasztott Kobarid Múzeum átfogó és érdekes tárlata mesél a látogatóknak.

A város körüli történelmi ösvény pedig 5 km hosszan kalauzol végig a múlt lenyűgöző és tanulságos fordulatain.

Szlovéniai útjaink iskolás csoportoknak

Blogunk egyik célja, hogy lengyelországi utazásához ötleteket adjunk. Még ennél is tovább szeretnénk menni: az aktualitásokat figyelve naprakész információkkal segítjük utazásszervezését.

Most következzen egy olyan program, ami akár Krakkó felé útba ejthető kis kitérővel és nem csak azoknak kelti fel az érdeklődését, akik minden templomba betérnek egy városlátogatás alkalmával. Egy igaz kuriózumról van szó. Kis-Lengyelország fatemplomai az építészetileg érdekes és különleges formáival lenyűgöznek bennünket.

A Kis-Lengyelországi Vajdaság gyönyörű fatemplomai 2019. június 20-tól nyitott kapukkal várják a látogatókat a nyári időszakban. Az UNESCO Világörökségi Listán szereplő épületekhez csatlakozott még közel hatvan objektum (templom, kúria), melyek egyébként az év más időszakában nem látogathatók. Érdemes most felkeresni néhány gyöngyszemet közülük!